Márciusban a szájsebésszel való konzultáción bebizonyosodott, hogy a legjobb eredményt valóban csak a műtét segítségével fogjuk elérni. Elmondta, hogy a műtét előtt a szájpadlásomra felhelyezünk egy Hyrax nevű fogívtágító szerkezetet, aminek a tekerésével oldalirányban szélesebb lesz majd a fogívem. A műtét abból áll, hogy a felső fogsorom feletti részt végigrepesztik és még az első két fogam feletti csontot is megtörik és így tud majd tágulni a fogívem.
Mindez gyerekkorban, amíg nem csontosodik be, műtét nélkül elvégezhető lett volna, de felnőtt korban már össze van csontosodva a szájpadlás. Ezért kell gyengíteni rajta műtéttel.
Az információkat fel is fogtam, meg nem is... persze addigra már jól megforgattam magamban ezt az egészet és tudtam, hogy rá fogok bólintani a műtétre.
Már csak az volt a kérdés, hogy mikor lesz a "mészárlás". :-) Lélekben készültem is, hogy áprilisban végem...de úgy alakult, hogy július 31-re kaptam időpontot. Ekkor egy pillanatra megnyugodtam - az a hátralévő 4 hónap olyan soknak tűnt, azalatt akár a világot is megválthatom - gondoltam én. :-)
Mivel a műtéttől kezdve elbúcsúzhatok a nagy kajálásoktól, gondoltam befalok mindent ami az utamba akad, meg hogy legyen miből leadnom a műtét utáni nem evések miatt. Sajnos imádom a Mekis kaját, a pizzáról meg ne is beszéljünk, és a sült krumpli...
Nem tudok könnyen meghízni, de két kg már rajtam volt, mikor rájöttem, hogy itt a nyár és mégsem érzem jól magam, ha több vagyok a kelleténél. Elkezdtem tornázni járni...gondoltam jó lesz az, legalább megerősödve műtenek majd. És arra még nagyon jó volt, hogy agyilag teljesen kikapcsolt az a napi egy óra. Addig sem gondoltam arra, hogy mi lesz velem. Így 3 hónapig ettem is mindent és tornáztam is, kiegyenlítettem a két dolgot. Mindaddig amíg be nem köszöntött a július...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése