Hazamentem és belevetettem magam az internetbe...próbáltam utánanézni ennek a műtétes dolognak, hátha valaki már volt ilyenen és leírja a tapasztalatait. Annyit tudtam, hogy a szűk fogívem miatt a szájpadlásomra felkerül majd egy szerkezet, amely segítségével a fogívem nagyobb lesz. Elég bizarrnak tűnt ez az egész. :-) Kerestem, kutattam...valaki azt írta, hogy szörnyű volt és iszonyú fájdalmakkal járt, valaki meg azt írta, hogy meg sem érezte az egészet. Nnnna ebből nem sokat tudtam meg, tehát folyamatosan forgattam magamban a dolgot, hogy kell-e ez nekem?? De persze hogy kell, mert enélkül nem lesz sztármosolyom. :-)
Hazatelefonáltam szüleimnek, gondoltam elmesélem mi a helyzet...anyukámmal mikor közöltem, azonnal le kellett ülnie, nehogy rosszul legyen. Apu egész másképpen reagált...ha eldöntöttem és változtatni szeretnék, akkor be kell vállalnom! Na ez az, én is ilyen vagyok, ha eldöntöm, akkor az úgy lesz!!! És így is lett!
Rohanhattam volna még vagy ötven fogorvoshoz, de ennyi idős korban tényleg csak ezzel a műtéttel lehet korrigálni a mosolyt. Bár mondta az orvosom, hogy műtét nélkül is kivitelezhető a fogívtágítás, de pár év múlva visszaáll az alapállapotba. De ha egy életre szeretném, akkor műtét! Naná, hogy egy életre szeretném!! És ha már egyszer elkezdem, akkor egyhuzamban szenvedjek, ne később kelljen még ismételten kínlódnom.
A döntés megszületett februárban, és már kaptam is egy telefonszámot a szájsebészhez, aki ilyen műtéteket szokott végezni. Márciusra kaptam hozzá időpontot. Addig pedig szoktattam magam a gondolathoz, hogy idén életemben először műtétem lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése