Délutánra túl is estem a műtéten, szüleim már nem győzték kivárni, hogy kihozzanak a műtőből. Természetesen én semmiről sem tudtam. :-) Két órát töltöttem bent, de az orvos azt mondta a műtét előtt, hogy egy 40 perc lesz az egész. Mondjuk ez lehet maga a művelet amíg megrepesztik a csontokat.
Már a kórházi ágyon eszméltem csak, és a szüleim azt mondták, hogy egyfolytában arról áradoztam, hogy milyen jót aludtam! :-) És ezt nagyon sokszor elmondtam! De tényleg, amikor felébredtem, azt éreztem, hogy végre ki tudtam pihenni magam...ami mostanában a sok munka miatt nem igazán ment. Semmit nem éreztem, az érzéstelenítők tömege még hatott. Amitől nagyon féltem, hogy nehogy rosszul legyek az altatás után. De még én is meglepődtem magamon, mert semmi bajom nem volt! Attól is féltem, hogy a műtét alatt ami csövet ledugnak a torkomon, az majd kikezdi a torkom és fájni fog sokáig...na az sem fájt. Amikre számítottam, semmi nem következett be, szerencsére. :-)
Egy estét bent kellett töltenem a kórházban...tudtam hogy ezzel is lesznek problémáim, mert az egész procedúrában ez zavart a leginkább, hogy egy estét bent kell aludnom. Na igen estére jelentkezett az a probléma, ami egyébként ilyen műtét után természetes, hogy kezdett feldagadni az arcom. Ezzel együtt nem nagyon kaptam levegőt sem, így nem tudtam aludni, amit egyébként is félig ülve kellett volna. Néha mikor lecsukódott a szemem, akkor is a saját horkolásomra ébredtem, és küzdöttem a levegővétellel. :-D
Számoltam a perceket, szinte semmit nem tudtam aludni. Az éjszaka folyamán egy pár adag infúzió átment rajtam. És az arcom egyre csak dagadt. Egész éjszaka jegelni kellett, persze mindezt alvás közben is. Kezdtem erőteljesen Geronazzo Máriás lenni :-D
Végre beköszöntött a reggel, nagyon tudtam neki örülni. Még reggel az orvos megnézte, hogy mi a helyzet, de szerencsére rendben volt minden. Műtét alatt tekertek a Hyraxon, ezért mikor felébredtem, már látszott, hogy rés van az első két fogam közt. Nagyon érdekes volt, örültem neki, hogy kezdődik a változás!! :-)
Ezután haza is engedtek, csak még a kézfejemből ki kellett szedni a tűt...ami már megint rosszul érintett, mivel tűről volt szó. :-) Majdnem sikerült rosszul lennem, pedig csukott szemmel odaadtam a kézfejem, hogy ne lássak semmit. Csak már megint elképzeltem az egészet, és megborultam :-) Kicsit le kellett dőlnöm még pár percre, nehogy baj legyen, de aztán egy sálba tekert arccal a nagy melegben örömmel távoztam. :-) És egy rossz szavam sincs a kórházra, mindenki annyira kedves és szívélyes volt, hihetetlen, hogy ilyen a mai világban még létezik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése