Elég jól teltek a napjaim, mindaddig míg lapozni nem kellett a naptárban és már a július felirat jelent meg. Ez azt jelentette, hogy minden nappal egyre közelebb kerültem a műtéthez.
Egyre sűrűbben kellett mennem a fogorvoshoz, hogy a műtét előtti műveleteket elvégezzük. Kezdődött a szeparálással, ami annyit jelentett, hogy gumigyűrűk kerültek a fogak közé. Az egyik oldalt kevesebb gumigyűrű kellett, mert sajna ott már volt hiányzó fogam. Ez az esetemben azért volt szükséges, mert a Hyrax fogívtágítót csak úgy tudjuk feltenni a szájpadlásomra, ha a fogaim közt rés keletkezik. A Hyrax nevű szerkezet négy fogra kerül rá és a tekergetés hatására a 4 fogra kifejtett erővel fogja széttolni oldalra a szájpadlást. Szóval kis lila gumik díszítették a fogaimat, ami elsőre kicsit fura érzés volt, de meg lehetett szokni. Ekkor már kezdtem érezni, hogy az evéssel valóban gondok lesznek, már ezzel sem tudtam úgy rágni, mint azelőtt. Pár nap múlva már érdekesen rugózott a fogsorom, de látszott, hogy hely képződik a fogak között.
Közben elkészült a lenyomatomra a Hyrax fogívtágító, amivel igencsak nagy barátságot kell kötnöm, hiszen félévig velem fog élni. :-) Ezt még el is fogadtam tényként, mikor beszéltünk róla, de eljött a Hyrax próba napja...a fogorvos feltette a szájpadlásomra egy pár percre. Háááát nem is tudom, abban a pillanatban beugrott, hogy akkor mibe is keveredtem én bele?! Hirtelen nyelni és beszélni sem tudtam, csak azt éreztem, hogy tele van a szájpadlásom és ezzel lehetetlen lesz együtt élni. Aztán végre levettük...jajj de jó érzés volt megszabadulni tőle! :-) Elindultam hazafelé és megint csak el kellett gondolkoznom, hogy ez biztos?!? De a cél érdekében mindent, ezért biztattam magam, hogy menni fog ez nekem, olyan nincs, hogy ne tudjam elviselni ezt a szerkentyűt!! Még egy hetem volt "szabadon", persze a gumigyűrűk visszakerültek, de azokat már meg sem éreztem. Egy hét alatt amit lehetett, mindent összeettem, a szó szoros értelmében. Reggeltől estig kajáltam, vesztemet éreztem! :-) Hízni már az idegesség miatt nem tudtam. Persze még tornázni is jártam a végsőkig. :-)
Eljött a Hyrax feltételének a napja. Nem mondom, hogy nem fájt egy kicsit, de túlélhető volt. Igazából olyan nagy a fájdalomküszöböm, hogy minden fájdalmat elviselek, mert tudom, hogy mindig egyre közelebb vagyok a végéhez. A szerkentyűt tehát műtét előtt 3 nappal felragasztották a fogaimra, amivel félévig elválaszthatatlanok leszünk. Ha minden igaz, 2015 januárban el fog jönni a nap, amikor leveszik...azért titkon már nagyon várom azt a napot! :-)
Ismét elindultam haza, már a szerkezettel a számban. Azon már felesleges lett volna megint gondolkoznom, hogy megint mi történt velem. Egyet tudtam, hogy megint egy lépéssel közelebb vagyok a tökéletes mosolyhoz és ez adott erőt. Este megpróbáltam egy kis levest enni, de azt sem tudtam, hova tegyem a nyelvem, hogy nyelni tudjak. Nagyon rossz érzés volt, éjszakáig hergeltem magam. Másnap lenyugodtam és megpróbáltam átgondolni, hogy mit és hogyan fogok enni.
Szerencsére júliusban sikerült rátalálnom egy lány blogjára, akinek ugyanilyen műtétje volt, ő nagyon sok jó dolgot írt. A bejegyzéseit követve igyekeztem megfogadni a tanácsait. És igaza volt mindenben, hozzá lehet szokni ehhez a készülékhez, sőt a műtét után már észre sem fogom venni, hogy az a számban van...és ez így is lett. Még volt 3 napom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése