Kép a fogak távolodásáról

Minden este lefotóztam a fogaim és íme egy kép, ami szemlélteti, hogy milyen ütemben távolodott egymástól a két első fogam! Most tényleg nincs mosolygás néhány napig! :-D
De remélhetőleg hamarosan visszatérnek a helyükre! :-)

Fogak egymáshoz közeledése

Hurrá, vége a Hyrax tekergetésnek!!! Legalább ezen a folyamaton is túl vagyok!
Most le lett fixálva a szerkezet a szájpadlásomon és várunk...várjuk, hogy a fogak a képződött helyre visszamásszanak. Majd szeptember 15-én kell legközelebb mennem a fogorvoshoz..addig meg remélem mindenki visszatalál a helyére! :-)

A fogak egyre távolabb...

Az első két fogam a tekergetés hatására lassan köszönőviszonyban sincs egymással. A helyzet egyre aggasztóbb...az "sz" és "f" betűkkel harcolok, pösze lettem. :-)
Néha jó poént csinálok belőle, de azért elég zavaró ez!
Ma is voltam a fogorvosnál és bizony még hétfőig tekerni kell. Ez pontosan azt jelenti, hogy augusztus 4-től augusztus 18-ig kell tekerni a Hyraxot.
Most pont ott tartok, hogy az első fogam közé lassan egy Orbit rágó is beférne. :-D Nagyjából olyan, mintha hiányozna az első fogam. :-) Szóval most nem nagyon szeretek mosolyogni. Beszélni meg pláne nem! És az evésről meg ne is beszéljünk, mert a darabos kaják még mindig nem mennek, mindent turmixolok. Szerencsére azóta nem fogytam, még mindig tartom a 4 kg-os veszteséget. Augusztus 18-án, hétfőn kell ismét fogorvoshoz mennem...

Gyógyulás fázisa

Hétfőn elérkezett a kontroll napja. Szerencsére az orvos szerint minden rendben volt. Ettől a naptól kezdődhetett a "tekerd magadnak" akció, ami felért az önkínzással. Az orvos a kontrollon tekert egyet a Hyraxon, amit másnaptól már reggel és este magamnak kellett kiviteleznem.
A kontrollról hazafelé tartó úton úgy éreztem, mintha kínaivá alakulnék, annyira húzódott a szemem is szétfelé. Nagyon érdekes érzés volt, amit nem is tudok semmihez sem hasonlítani. Ettől függetlenül fájdalomcsillapítót ismét nem kértem, ment az nekem anélkül is! :-)
Mivel az antibiotikumos nem nagyon akart fogyni a dobozból, gondoltam csak megkérdezem az orvost, hogy mégis meddig kell szedni, mert ugye minden nap vívtam vele...és milyen jó volt, hogy rákérdeztem, kiderült, hogy műtét után 5 napig elég szedni!!! Nem tudom mikor örültem utoljára ennyire!! :-) Kedden még beszedtem az adagomat, aztán nagyon könnyen el is hagytam a hétköznapjaimból.
Keddtől tehát elkezdődött a tekergetés, reggel egyet...este egyet. Nagyon látványoson távolodni kezdett egymástól az első két fogam. Az elején még olyan jónak és eredményesnek is tűnt. Ezután kezdődött a problémám, mikor már kezdett baj lenni a beszédemmel. Vártam is a hétfőt, mert akkor kellett visszamennem, de akkor már a fogszabályozós orvosomhoz. Bíztam benne, hogy azt fogja mondani, hogy akkor ennyi volt és nem kell többet tekerni rajta. Nem így lett...még tekerni kell legalább egy hétig...
Az arcom közben szépen kezdett lelappadni, bár az orrom körül még kicsit fel volt dagadva. A lappadással sárgás-zöldes lett az arcom, ami érdekesen távozott, mert egészen lement a nyakamig és onnan aztán el is tűnt.
Kezdtem alakulni...

Műtét utáni napok

Pénteken már haza is mehettem, csak a "haza" most nem a pesti hazámat, hanem a vidéki hazámat jelentette. Szüleim hazavittek, gondolták ott mégis csak jobban fogok gyógyulni, mivel nem a lakásban kell unatkoznom, hanem ha akarok kiülhetek a kertbe és még macskázhatok is...a macska pedig jótékony hatással van a betegekre, rám meg főleg nagy hatással szoktak lenni, mert imádom őket! :-) Természetesen mind a három körberajongott és persze én is megszeretgettem őket! :-) Pláne, hogy ritkán találkozok velük.
Mondjuk az autóból kiszállva a 3 órás út után csak az ágyat kerestem egyből és semmi más nem érdekelt, csak hogy vízszintbe kerüljek és alhassak. Na ez sikerült is. Az orvos engedélyezte, hogy orrspray-t használjak az orrdugulásra, ezért tényleg megváltás volt egy jót aludni. Igaz félig ülve aludtam, de akkor is jó volt!! :-)
Aztán kezdődött egy újabb tortúra...antibiotikumot kellett szedni napi háromszor. Még mindig utálom a gyógyszereket, ráadásul ez akkora darab volt, hogy nyolc felé kellett vágnom, hogy egyáltalán le bírjam nyelni a darabkákat. És mit küzdöttem én ezekkel minden nap, már undorom volt, nem volt kedvem nyelni sem. És mire a Hyraxon átment...vagy 2 liter folyadékot ittam meg, mire lement egy szem. Lehet csak én vagyok ennyire béna, de a gyógyszerekkel való kapcsolatom szerintem sohasem fog megváltozni!
A fájdalmakra Cataflam-ot lehetett szedni, de mivel nem szeretem a gyógyszereket és ugye az antibiotikumot kötelező volt szedni, a Cataflam-hoz már nem volt kedvem. :-) Mindössze két szemet vettem be belőle, nem is akartam hozzászoktatni a szervezetemet. Inkább tűrtem a fájdalmakat, és egyébként is nagyon magasan van a fájdalomküszöböm, hiszen pozitívan állok ehhez az egész dologhoz...minden egyes nappal közelebb kerülök a végeredményhez!!! :-)
Az arcdagadás nem múlt, sőt egyre erősödött. Mondta is az orvos, hogy még szombaton és vasárnap dagadni fog, de aztán elkezd visszahúzódni és idővel elmúlik. Vártam is nagyon a pillanatot! Egész nap jegeltem mirelit zöldborsóval, mert az jól felvette az arcom formáját. Jó érzés is volt, mert bőven gyulladásban volt az arcom.
Az evést annyira nem vittem túlzásba, hiszen nem is nagyon éreztem a felső fogsorom. Leveseket ettem és gyümölcsöket turmixolva, ezek jól csúsztak. Ami meglepő volt, hogy az orvos nem tiltotta meg a tejes dolgokat, de azért 3 napot mégis csak vártam vele, nehogy valami baj legyen.
A szám az nem nagyon nyílt ki, az evés kiskanállal ment csak. Viszont arra számítottam, hogy majd csak szívószállal tudok enni, de fura volt, mert nem is ment a szívószállal való kajálás.
Ja és ásítani sem nagyon sikerült, mivel nem nagyon nyílt a szám. És természetesen 3 hétig orrfújási tilalom van előírva, ebből kifolyólag tüsszenteni sem nagyon akartam.
A hétvége így telt el, keltem és feküdtem, hétfőn kellett kontrollra mennem...

"De jót aludtam!" :-)

Délutánra túl is estem a műtéten, szüleim már nem győzték kivárni, hogy kihozzanak a műtőből. Természetesen én semmiről sem tudtam. :-) Két órát töltöttem bent, de az orvos azt mondta a műtét előtt, hogy egy 40 perc lesz az egész. Mondjuk ez lehet maga a művelet amíg megrepesztik a csontokat.
Már a kórházi ágyon eszméltem csak, és a szüleim azt mondták, hogy egyfolytában arról áradoztam, hogy milyen jót aludtam! :-) És ezt nagyon sokszor elmondtam! De tényleg, amikor felébredtem, azt éreztem, hogy végre ki tudtam pihenni magam...ami mostanában a sok munka miatt nem igazán ment. Semmit nem éreztem, az érzéstelenítők tömege még hatott. Amitől nagyon féltem, hogy nehogy rosszul legyek az altatás után. De még én is meglepődtem magamon, mert semmi bajom nem volt! Attól is féltem, hogy a műtét alatt ami csövet ledugnak a torkomon, az majd kikezdi a torkom és fájni fog sokáig...na az sem fájt. Amikre számítottam, semmi nem következett be, szerencsére. :-)
Egy estét bent kellett töltenem a kórházban...tudtam hogy ezzel is lesznek problémáim, mert az egész procedúrában ez zavart a leginkább, hogy egy estét bent kell aludnom. Na igen estére jelentkezett az a probléma, ami egyébként ilyen műtét után természetes, hogy kezdett feldagadni az arcom. Ezzel együtt nem nagyon kaptam levegőt sem, így nem tudtam aludni, amit egyébként is félig ülve kellett volna. Néha mikor lecsukódott a szemem, akkor is a saját horkolásomra ébredtem, és küzdöttem a levegővétellel. :-D
Számoltam a perceket, szinte semmit nem tudtam aludni. Az éjszaka folyamán egy pár adag infúzió átment rajtam. És az arcom egyre csak dagadt. Egész éjszaka jegelni kellett, persze mindezt alvás közben is. Kezdtem erőteljesen Geronazzo Máriás lenni :-D
Végre beköszöntött a reggel, nagyon tudtam neki örülni. Még reggel az orvos megnézte, hogy mi a helyzet, de szerencsére rendben volt minden. Műtét alatt tekertek a Hyraxon, ezért mikor felébredtem, már látszott, hogy rés van az első két fogam közt. Nagyon érdekes volt, örültem neki, hogy kezdődik a változás!! :-)
Ezután haza is engedtek, csak még a kézfejemből ki kellett szedni a tűt...ami már megint rosszul érintett, mivel tűről volt szó. :-) Majdnem sikerült rosszul lennem, pedig csukott szemmel odaadtam a kézfejem, hogy ne lássak semmit. Csak már megint elképzeltem az egészet, és megborultam :-) Kicsit le kellett dőlnöm még pár percre, nehogy baj legyen, de aztán egy sálba tekert arccal a nagy melegben örömmel távoztam. :-) És egy rossz szavam sincs a kórházra, mindenki annyira kedves és szívélyes volt, hihetetlen, hogy ilyen a mai világban még létezik...

Elérkezett a műtét napja

Július 31., csütörtök reggel fél 6-kor már kipattant a szemem...bezzeg mikor dolgozni kell menni, ez nem így szokott lenni. :-) Az altató orvos tegnap kiadta, hogy reggel 6-kor megihatok egy pohár vizet és ennyi. Azt megittam, aztán elkezdtem felkészülni az indulásra. Szüleim is feljöttek vidékről, ők vittek be a kórházba. 8-ra már ott kellett lenni. Aznap még egy srácot is műtöttek, csak neki állkapocsműtéte volt, az jóval komolyabb műtét volt, mint az enyém. Úgyhogy mint sorstársak az egészet együtt izgultuk végig. :-)  Így azért jóval könnyebb volt elviselni az egészet, hogy nem egyedül fog szenvedni az ember. Nekem azt mondták, hogy fél 11 körül kerül rám a sor, a fiút utánam műtötték. Addig elcseverésztünk, elfoglaltuk a helyünket...és vártuk a kivégzésünket. :-) Néha úgy éreztem nem telnek a percek. Már túl akartam lenni az egészen. Közben még az orvossal beszélgettünk, ő megint nagyon nyugtató jelenség volt, szívből ajánlom mindenkinek, akinek ilyen műtétre kerülne sor! Nagyon jó szakember és törődik a betegeivel. Nagyon ritka az ilyen kiváló orvos, aki szívvel lélekkel végzi a munkáját!!!
Elérkezett az idő, az egyik nővér egy szem gyógyszert adott, ami egy kicsit elbódít és amitől kicsit jobban fogom érezni magam a műtét előtt, egy kis hangulatjavító...meg is tette a hatását. :-) Azt tudni kell rólam, hogy egy mini C vitamint is kettétörve és fél liter folyadékkal tudok csak bevenni. Ez a gyógyszer egy rendes szem volt és egy korty folyadékkal vehettem be, plusz ugye ott volt a számban a fogívtágító, amin minden fennakad. Én bevettem, nyeltem egyet...lement vagy nem. Pár másodperc telt el, gondoltam benézek már tükörrel a számba, hogy nem akadt-e fent a Hyrax-on a gyógyszer. Elindultam ki a mosdóba és akkor már meg is szédültem...ebből arra következtettem, hogy akkor ezt biztos lenyeltem. :-) Így is lett, le is kellett dőlnöm. Ilyet még nem éreztem soha. Épp, hogy lement, máris érdekesen kóvályogtam. Végül is innentől nem sűrűn érdekelt semmi, vártam, hogy jöjjenek értem és vigyenek a műtőbe. :-) Meg is érkeztek 20 percen belül, még magamtól feküdtem fel a szállítóra és indultunk...azért kíváncsi is voltam valahol, mert életemben nem voltam még műtőben sem. :-) Mindenesetre jó sokan voltak bent. Leszíjaztak és a bal karomat ki kellett nyújtani oldalra. Arra emlékszem, hogy mondták, hogy lesz egy kellemetlen tűszúrás a kézfejembe, és ugye ezektől a tűszúrásoktól parázok én mindig. Ezt éreztem is, de annyira már nem hatott meg a dolog. Még az altatóorvos ismét megkérdezte, hány kiló vagyok, és még azt is ép ésszel tudtam, hogy a tegnapi mérlegelés 64,4 kg volt. :-) Aztán az arcom felé oxigént tartott és szólt a kézfejemnél álló nővérnekd, hogy akkor mehet...és itt el is aludtam...

3 nap a műtétig

A Hxrax fogívtágító feltétele után még maradt 3 napom, hogy maximálisan felkészüljek a műtétre. Evéssel már nem igazán tudtam eltölteni az időt, mert az nagyon nem ment. Leveseket ettem, vagy főtt krumplit turmixoltam hígra, ezek jól csúsztak lefele. A Hyrax hátránya, hogy a nyelés következtében minden azon megy keresztül, ezért a kaja darabkák felakadnak. Rettentően idegesített, ezért tényleg csak folyékony dolgokat ettem. Aztán bevillant, hogy a jégkrém is csúszna lefele, ezért megrohamoztam a boltot és vettem egy nagy doboz jégkrémet. Az legalább még egy kicsit hízlal is :-)
Július 29-én még volt egy műtét előtti konzultáció a szájsebésszel, aminek végül nagyon örültem, mert annyira nyugtató jelenség volt az orvos. Minden elmondott, hogy hogyan fog zajlani, és ennek következtében teljesen megnyugodtam. 
Július 30-án reggel mennem kellett a kórházba, ott megcsinálták a mellkas röntgent, az EKG-t és végül következett a mumus, azaz a vérvétel. Tudtam én, hogy bajom lesz vele! Ott kezdődött a gond, hogy azt hittem éhgyomorra kell mennem, tehát se nem ettem, se nem ittam. Mondjuk az evés egyébként sem ment hétfő óta. De ez az, hogy a vízivás is elmaradt, ami pedig a vérvételhez szükséges lenne, hogy megfelelő mennyiségben és állagban tudjanak vért venni. Leültem csukott szemmel - sosem szoktam odanézni, mert már alapból rosszul leszek - és csak azt hallottam a hölgytől aki vette a vért, hogy "ez nem akar jönni"..."már alvad is"...itt kezdődött a gond, mindezt elképzeltem...és már nyitottam a szemem és szóltam is, hogy akkor most leszek rosszul :-D
Szerencsére nagyon kedvesen voltak, azonnal adtak inni, vizes ruhával megtörölték az arcom és lefektettek. Úgy is maradtam egy ideig. Aztán újra megpróbálták, akkor már a kézfejemhez közeli részből, de igencsak nyomkodni kellett a karom, hogy jöjjön egy kis vér...húúú de nehéz "szülés" volt. :-) /Jelzem 2 hét telt el azóta és még mindig színekben pompázik a karom :-)/ De a lényeg, hogy végül sikerült. :-)
Aztán még meg kellett várnom az altatóorvost, aki mindenféle kérdést feltett és megbeszéltük, mi hogyan fog történni. Ettől is megnyugodtam és elindultam hazafelé. Éjfélig még engedélyezve volt az evés, ezért a jégkrémnek ismét nekiestem. :-) És hogy ne gondoljak a másnapra, elkezdtem kitakarítani a lakást, vasaltam és összecsomagoltam másnapra a cuccomat. Így jól le is fáradtam estére. Jót is aludtam volna, ha nem azon az éjszakán érkezett volna vihar dörgéssel és villámlással...mert ettől sokkal jobban féltem, mint a műtéttől. :-)

Kedvenc élettársam - a Hyrax fogívtágító :-)

Szóval ez az a bizonyos Hyrax fogívtágító szerkezet. Csak hogy el tudjátok képzelni, mi lapul a számban. :-) Ezt kell tekergetni és oldalra fejti ki a hatását, mellyel tágabb fogív érhető el.

Kócos fogaim de szééépek :-)

Itt az a bizonyos, tovább már tűrhetetlen fogsor :-) Az első fogam már túlságosan kifelé állt, míg a második egyre bentebb. Ez már több volt, mint idegesítő! :-)
A kép szeparálás után készült, a bal oldalon látható a lila gumi a fogak között.

A "várva várt" július

Elég jól teltek a napjaim, mindaddig míg lapozni nem kellett a naptárban és már a július felirat jelent meg. Ez azt jelentette, hogy minden nappal egyre közelebb kerültem a műtéthez.
Egyre sűrűbben kellett mennem a fogorvoshoz, hogy a műtét előtti műveleteket elvégezzük. Kezdődött a szeparálással, ami annyit jelentett, hogy gumigyűrűk kerültek a fogak közé. Az egyik oldalt kevesebb gumigyűrű kellett, mert sajna ott már volt hiányzó fogam. Ez az esetemben azért volt szükséges, mert a Hyrax fogívtágítót csak úgy tudjuk feltenni a szájpadlásomra, ha a fogaim közt rés keletkezik. A Hyrax nevű szerkezet négy fogra kerül rá és a tekergetés hatására a 4 fogra kifejtett erővel fogja széttolni oldalra a szájpadlást. Szóval kis lila gumik díszítették a fogaimat, ami elsőre kicsit fura érzés volt, de meg lehetett szokni. Ekkor már kezdtem érezni, hogy az evéssel valóban gondok lesznek, már ezzel sem tudtam úgy rágni, mint azelőtt. Pár nap múlva már érdekesen rugózott a fogsorom, de látszott, hogy hely képződik a fogak között.
Közben elkészült a lenyomatomra a Hyrax fogívtágító, amivel igencsak nagy barátságot kell kötnöm, hiszen félévig velem fog élni. :-) Ezt még el is fogadtam tényként, mikor beszéltünk róla, de eljött a Hyrax próba napja...a fogorvos feltette a szájpadlásomra egy pár percre. Háááát nem is tudom, abban a pillanatban beugrott, hogy akkor mibe is keveredtem én bele?! Hirtelen nyelni és beszélni sem tudtam, csak azt éreztem, hogy tele van a szájpadlásom és ezzel lehetetlen lesz együtt élni. Aztán végre levettük...jajj de jó érzés volt megszabadulni tőle! :-) Elindultam hazafelé és megint csak el kellett gondolkoznom, hogy ez biztos?!? De a cél érdekében mindent, ezért biztattam magam, hogy menni fog ez nekem, olyan nincs, hogy ne tudjam elviselni ezt a szerkentyűt!! Még egy hetem volt "szabadon", persze a gumigyűrűk visszakerültek, de azokat már meg sem éreztem. Egy hét alatt amit lehetett, mindent összeettem, a szó szoros értelmében. Reggeltől estig kajáltam, vesztemet éreztem! :-) Hízni már az idegesség miatt nem tudtam. Persze még tornázni is jártam a végsőkig. :-)
Eljött a Hyrax feltételének a napja. Nem mondom, hogy nem fájt egy kicsit, de túlélhető volt. Igazából olyan nagy a fájdalomküszöböm, hogy minden fájdalmat elviselek, mert tudom, hogy mindig egyre közelebb vagyok a végéhez. A szerkentyűt tehát műtét előtt 3 nappal felragasztották a fogaimra, amivel félévig elválaszthatatlanok leszünk. Ha minden igaz, 2015 januárban el fog jönni a nap, amikor leveszik...azért titkon már nagyon várom azt a napot! :-)
Ismét elindultam haza, már a szerkezettel a számban. Azon már felesleges lett volna megint gondolkoznom, hogy megint mi történt velem. Egyet tudtam, hogy megint egy lépéssel közelebb vagyok a tökéletes mosolyhoz és ez adott erőt. Este megpróbáltam egy kis levest enni, de azt sem tudtam, hova tegyem a nyelvem, hogy nyelni tudjak. Nagyon rossz érzés volt, éjszakáig hergeltem magam. Másnap lenyugodtam és megpróbáltam átgondolni, hogy mit és hogyan fogok enni.
Szerencsére júliusban sikerült rátalálnom egy lány blogjára, akinek ugyanilyen műtétje volt, ő nagyon sok jó dolgot írt. A bejegyzéseit követve igyekeztem megfogadni a tanácsait. És igaza volt mindenben, hozzá lehet szokni ehhez a készülékhez, sőt a műtét után már észre sem fogom venni, hogy az a számban van...és ez így is lett. Még volt 3 napom...

Műtétre várva...kilók kontra mozgás

Márciusban a szájsebésszel való konzultáción bebizonyosodott, hogy a legjobb eredményt valóban csak a műtét segítségével fogjuk elérni. Elmondta, hogy a műtét előtt a szájpadlásomra felhelyezünk egy Hyrax nevű fogívtágító szerkezetet, aminek a tekerésével oldalirányban szélesebb lesz majd a fogívem. A műtét abból áll, hogy a felső fogsorom feletti részt végigrepesztik és még az első két fogam feletti csontot is megtörik és így tud majd tágulni a fogívem.
Mindez gyerekkorban, amíg nem csontosodik be, műtét nélkül elvégezhető lett volna, de felnőtt korban már össze van csontosodva a szájpadlás. Ezért kell gyengíteni rajta műtéttel.
Az információkat fel is fogtam, meg nem is... persze addigra már jól megforgattam magamban ezt az egészet és tudtam, hogy rá fogok bólintani a műtétre.
Már csak az volt a kérdés, hogy mikor lesz a "mészárlás". :-) Lélekben készültem is, hogy áprilisban végem...de úgy alakult, hogy július 31-re kaptam időpontot. Ekkor egy pillanatra megnyugodtam - az a hátralévő 4 hónap olyan soknak tűnt, azalatt akár a világot is megválthatom - gondoltam én. :-)
Mivel a műtéttől kezdve elbúcsúzhatok a nagy kajálásoktól, gondoltam befalok mindent ami az utamba akad, meg hogy legyen miből leadnom a műtét utáni nem evések miatt. Sajnos imádom a Mekis kaját, a pizzáról meg ne is beszéljünk, és a sült krumpli...
Nem tudok könnyen meghízni, de két kg már rajtam volt, mikor rájöttem, hogy itt a nyár és mégsem érzem jól magam, ha több vagyok a kelleténél. Elkezdtem tornázni járni...gondoltam jó lesz az, legalább megerősödve műtenek majd. És arra még nagyon jó volt, hogy agyilag teljesen kikapcsolt az a napi egy óra. Addig sem gondoltam arra, hogy mi lesz velem. Így 3 hónapig ettem is mindent és tornáztam is, kiegyenlítettem a két dolgot. Mindaddig amíg be nem köszöntött a július...

A döntés meghozatala

Hazamentem és belevetettem magam az internetbe...próbáltam utánanézni ennek a műtétes dolognak, hátha valaki már volt ilyenen és leírja a tapasztalatait. Annyit tudtam, hogy a szűk fogívem miatt a szájpadlásomra felkerül majd egy szerkezet, amely segítségével a fogívem nagyobb lesz. Elég bizarrnak tűnt ez az egész. :-) Kerestem, kutattam...valaki azt írta, hogy szörnyű volt és iszonyú fájdalmakkal járt, valaki meg azt írta, hogy meg sem érezte az egészet. Nnnna ebből nem sokat tudtam meg, tehát folyamatosan forgattam magamban a dolgot, hogy kell-e ez nekem?? De persze hogy kell, mert enélkül nem lesz sztármosolyom. :-)
Hazatelefonáltam szüleimnek, gondoltam elmesélem mi a helyzet...anyukámmal mikor közöltem, azonnal le kellett ülnie, nehogy rosszul legyen. Apu egész másképpen reagált...ha eldöntöttem és változtatni szeretnék, akkor be kell vállalnom! Na ez az, én is ilyen vagyok, ha eldöntöm, akkor az úgy lesz!!! És így is lett!
Rohanhattam volna még vagy ötven fogorvoshoz, de ennyi idős korban tényleg csak ezzel a műtéttel lehet korrigálni a mosolyt. Bár mondta az orvosom, hogy műtét nélkül is kivitelezhető a fogívtágítás, de pár év múlva visszaáll az alapállapotba. De ha egy életre szeretném, akkor műtét! Naná, hogy egy életre szeretném!! És ha már egyszer elkezdem, akkor egyhuzamban szenvedjek, ne később kelljen még ismételten kínlódnom.
A döntés megszületett februárban, és már kaptam is egy telefonszámot a szájsebészhez, aki ilyen műtéteket szokott végezni. Márciusra kaptam hozzá időpontot. Addig pedig szoktattam magam a gondolathoz, hogy idén életemben először műtétem lesz...

Fogorvos kiválasztása

Még 2012-ben költöztem Budapestre és egy olyan utcában lakok, ahol fogorvosi, fogszabályozási és szájsebészeti "komplexum" van. Már akkor nézegettem, hogy ha eljön az idő, ide biztosan betérek. Elég sok jót olvastam róluk és ez is lett belőle...felkerestem egy ott dolgozó fogszabályozó szakorvost.
A rendelőbe belépni nagyon érdekes érzés volt...mintha hazaértem volna. Nyugodt, barátságos közeg fogadott. Meg is lepődtem, hogy ilyen egyáltalán létezik?! Egy hely, ahová bármikor szívesen megyek vissza...és ez pont egy fogorvosi rendelő??? :-) Bárcsak kiskoromban is ilyen érzésem lett volna!
Szóval 2013. decemberben megjelentem egy konzultáció erejére ott és jeleztem, hogy nagyon szeretném ha helyére kerülnének a fogaim. Azt tudni kell, hogy 29 éves vagyok, tehát ekkor már nem olyan egyszerű ám ez a menet! A fogorvos azt mondta, hogy természetesen lehet szabályozni...a kivitelezésén még gondolkozik. Először is elkezdtük az esetlegesen nem tökéletes fogak helyrehozatalát, fogkőleszedés, panorámaröntgen és izgulás, hogy kezdhessem a folyamatot!
Ezeken tehát túlestem és közben a fogszabályozásra többféle lehetősége merült fel. Már kezdtem sejteni, hogy nem lesz egyszerű a helyzetem...jól éreztem. :-)
Kiderült, hogy a felső fogívem túl szűk és még emellett keresztharapásom is van. A fogaim szabályozását ennyi idősen műtéti beavatkozással tudjuk tökéletesen megcsinálni.
A "műtét" szó hallatán nem lettem annyira boldog, de úgy indultam neki a fogszabályozásnak, hogy szenvedek érte akármennyit, tökéletes mosolyt akaroook!!! :-)
Azt tudni kell rólam, hogy életemben nem voltam még kórházban, sőt nagyon beteg sem voltam, na és vérvételem is 27 évesen volt először. :-) Ezen mindenki csodálkozik mindig, de tényleg nem vagyok beteg típus és feleslegesen meg nem szúratom magam össze tűkkel, mert egyébként is rosszul vagyok tőle! Ami mondjuk érdekes, hogy a fogorvosnál nem félek a tűtől, de ha vért vesznek tőlem, attól egyenesen rosszul vagyok. Nem is értem én ezt. :-)
Így aztán hazamentem és elgondolkozhattam rajta, hogy vállalom-e a műtétet...

Előzmények

Akkor kezdeném ott a történetet, hogy 2013. decemberében megérett bennem a gondolat és úgy éreztem lelkileg készen állok a harcra...változtatni akartam egyetlen egy dolgon, ami már rettenetesen zavart...a kócos fogaimon.
Kiskoromban egyszerűen nem tudtak elcipelni a fogorvoshoz, de ha sikerült is a szülőknek, még éjszaka is rémálom gyötört a fogorvostól, annyira elrettentő alak volt. Közben cseperedtem és a fogaim sajnos nem sorakoztak valami szépen. De kisebb korban fogszabályozás??? Na neee!! Az akkor még nagyon cikinek számított...és különben is, ha fogorvost láttam, rosszul voltam :-)
Így 2013. decemberére tehát eljutottam addig, hogy akkor most volt elegem és a fogaimat szép sorban szeretném látni! Lelkileg felkészültem rá, eldöntöttem, nagyon akartam...a tökéletes mosolyért minden szenvedést eltűrök, csak haladjunk!! :-)

Blogolás...lássuk csak :-)

Életemben nem írtam még blogot, de úgy éreztem, ennek most pontosan itt van az ideje.
Időhiánnyal szoktam szenvedni, de most némi lábadozási idő (ez már a fogszabályozással függ össze, amit később kifejtek) és szabadnap alatt gondoltam elkezdem megírni a "történetem". :-)
Ha már belekezdtem felnőttként a fogszabályozásba, szeretném megosztani másokkal is a "szenvedéseimet" :-) és természetesen ösztönözni szeretném azokat az embereket akik eddig nem mertek belevágni, hogy igenis merni kell bevállalni!!!