Január 23-án reggel a fogorvosnál elkezdődött a hadművelet. A doki nekikezdett leszedni a Hyraxot. Nem jött le olyan könnyen, ezért kettévágta a fém gyűrűket és úgy már könnyebben lepattant. Nem volt olyan egyszerű menet, de megszabadultam tőle. Ezután a helyére már rá is próbáltunk egy vékonyabb fémdrótot, ami egy ideig még tartani fogja a felső ívet. Ez kellemes csalódás volt, szinte meg sem érzem, hogy fent van a szájpadlásomon. A Hyrax-hoz képest egy élmény! :-)
Aztán felkerült az alsó fogszabályozó és közben kiegészült a felső is végig. Ezzel még nem is volt problémám.
De ezután következett a meglepetés: a harapásemelő. Ehhez nem tudom, hogy egyáltalán hozzá lehet-e szokni?!? Azt hittem, hogy a Hyrax-nál nincs nagyobb ellenségem...tévedtem!
Az első két fogam mögé lettek felragasztva, és így nem is tudom összezárni a felső és alsó fogsoromat. És nagyon rossz érzés, hogy az alsó fogaim mindig beleütköznek.
Az evésben így megint visszafejlődök, lehet ismét fogyózni...persze közeleg a tavasz, ez még jól is jöhet ki! :-D Csak már kezdtem hozzászokni a jó kajálásokhoz!! :-) És persze a héten vesztemet éreztem, tudtam én, hogy be kell enni Mekis kajából is! :-D
Na és természetesen a harapásemelőtől megint furán beszélek, visszatértem a pösze állapotomhoz. :-D Kitartok még mindig, de ezt most nagyon nehéz lesz elviselnem! Nagyon remélem, hogy hamar alakulni fognak az alsó fogaim a felsőkhöz, és akkor lekerülhet ez a szörnyűség! :-)
Annak viszont nagyon örülök, hogy a felső fogaim - ami miatt belekezdtem az egész procedúrába - nagyon szépen egymás mellé rendeződtek! :-)
És akkor íme egy kép az állapotomról:
.jpg)
És még egy kép, amin látszik a Hyrax helyetti drót és az első két fogam mögé ragasztott harapásemelő:
